A Diósgyőri Acélművek egykor az ország egyik legnagyobb kohászati komplexuma, Borsod megye legnagyobb munkaadója volt.
A diósgyőri kohászat kezdete Mária Terézia 1770. július 28-án kelt rendeletétől datálható, melyben megalapította a „Hámor Vas-mű” vasverő hámort és Fazola Henriket, a kor kiemelkedő szakemberét nevezte ki vezetőjévé. Fazola épített egy kohót Ómassán, ami 1828-ig működött. Ezután fia, Fazola Frigyes építette fel az újmassai őskohót, ez 1866-ban szüntette be termelését. Innen költözött át a gyár helyszűke miatt Diósgyőrbe 1870-ben, melyet aztán folyamatosan fejlesztettek.
A második világháborút követően az állam nehézipari központtá kezdte fejleszteni Miskolcot, amelynek akkor már Diósgyőr a része volt. Az ekkor Lenin Kohászati Művek (LKM) néven ismert kohászati kombinát a megye legnagyobb munkaadója volt, és egyre jobban korszerűsítették. 1989-ben jött létre az LKM helyett a Diósgyőri Metallurgiai és Alakítástechnológiai Gyárak Részvénytársasága, a DIMAG Rt. A gyár egyes részlegei előbb leányvállalattá, majd önálló gazdasági társaságokká alakultak. Végül 2009-ben az akkori tulajdonos, a DAM 2004 Acél- és Hengermű Kereskedelmi és Szolgáltató Kft. bejelentette, hogy befejezi a tevékenységét, ezzel megszűnt a több mint két évszázados múltra visszatekintő diósgyőri kohászat.
A romokban lévő Diósgyőri Vasgyár egy része az 1944. szeptember 13-án történt bombázás után. Az amerikai és a brit légierő a „Frantic” hadművelet során mintegy 600 támadó gép részvételével bombázta zavartalanul Debrecent, Nagyváradot, Kolozsvárt, Szegedet, Balmazújvárost, Szolnokot és Miskolcot. Az utóbbi két város kivételével egyetlen hatékony légvédelmi rendszer sem védte a bombázók célpontjait.
A május 1-i versenyben résztvevő diósgyőri Lenin Kohászati Művek munkásai az áprilisi terv egy nappal a határidő előtti befejezését tervezik 1956. április 26-án. Magyarországon az 1950-es években szovjet mintára szinte folyamatosak voltak a munkaversenyek az iparban és a mezőgazdaságban egyaránt. A mennyiség hajszolása legtöbbször a minőség romlását eredményezte. A versenyeken kiválóan, a normát több száz vagy ezer százalékkal túlteljesítő dolgozókat élmunkásoknak, sztahanovistáknak nevezték. A munkaversenyek a norma szigorításának is fontos eszközei voltak.
Martinászok öntik az acélt az üstökből a Lenin Kohászati Művek Martin Acélművében 1959. október 3-án. Itt működött az ország legnagyobb nagyolvasztója és Martin-kemencéje.
A Lenin Kohászati Művek diósgyőri pályaudvarán befejezéséhez közeledik a villamos felsővezeték építése 1965. január 9-én. A vezetékek még megvannak, azonban ma már nincs bennük áram.
Képek: MTVA
Kiemelt kép: képeslap az 19-20. század fordulójából (kisvasut.hu)
Ha szeretne tájékozott és jól értesült lenni, de messzire elkerülné a propagandát, iratkozzon fel hírlevelünkre!
